Mert O nem 1 G...

Az elmúlt egy hónap alatt valami - ha mozgásba még nem is lendült, de – csak-csak megmozdulni látszik a magyar közéletben. Ez vitán felül áll. Ha a történésekkel kapcsolatban megoszlik is a társadalom véleménye millióegy kérdés mentén, akkor is kijelenthetjük, hogy jelentős események zajlottak le a szemünk láttára az elmúlt egy hónap Budapestjén, amelyeket valamilyen formában értékelnünk kell, még ha nem is véljük sejteni a folyamatok irányát és esetleges kimenetelét. Egy eddig a jelentőségéhez mérten csekély alkalommal érintett és véleményem szerint nem kellően megvitatott pontjára szeretnék most rávilágítani az eseményeknek, kívánom vitára bocsájtani.

Minden forradalom, rendszerváltás vagy rendszerváltozás vagy rendszerváltoztatás; (és még napestig lehetne sorolni a tartalmában lényegében valóban eltérő, de jelen szempontból irreleváns fogalmi különbségeket magában hordozó parafrázisát) egy kalap alá véve: gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás szükségszerűen rendelkezett jelszavakkal, jelképekkel, szimbólumokkal. Ezek amellett, hogy egyfajta víziót tártak az adott átalakulásban szervesen részt vállaló szereplők elé, egyszersmind összpontosították az ilyen módon a horizontra vetített cél elérésére irányuló erőket egy zászló alatt.

Ezt a funkciót kívánja betölteni az O1G jelszó is, hozzáteszem egészen kiválóan, hiszen egyre gyakrabban találkozik szembe vele az ember, legyen szó a hóba rajzolásáról Debrecenben vagy éppen egy kézilabda meccsről. Az ellenzék, ideértve nem csak a formálisan működő ellenzéki pártokat, hanem jóval inkább a társadalom a rendszerrel szembehelyezkedő rétegeit elfogadták a jelszót magukénak, és örömmel használják. Ennek ellenére szeretném leszögezni: az O1G a lehető legrosszabb választás egy olyan jelszónak, amely hosszútávon akár az összes rendszerellenes erőt tömörítheti, sőt, amely egy új a Nemzeti Együttműködés Rendszere utáni IV. Magyar Köztársaság legitimációjaként, nemzeti minimumaként és erkölcsi alapjául szolgálhatna. Ugyanis ez lenne a valódi feladata egy jelszónak jelen pillanatban, ez az a feladat, amelyet az O1G tökéletesen alkalmatlan ellátni.

Amennyiben az eredetét nézzük az O1G jelszónak már szembeötlő ellentmondásba ütközünk. Egy olyan ember szájából hangzott el ugyanis ez a mondat, aki éveken át eufémizmussal élve több mint haszonélvezője volt a rendszernek és az Orbán Viktorhoz fűződő bensőséges kapcsolatának. Egy olyan ember mondta ki ezt a jelszót először a személyes sértettségtől vezérelve és nem a rendszerrel való szembefordulás okán, aki egy belső hatalmi harc következtében személyes vagyoni és hatalmi veszteséget szenvedett; ellenség lett a barátból. Nyilvánvalóan látszik, mennyire személyes tartalma van a mondatnak, valamint hogyan született: személyes ellentétből a rendszerkritika gondolatától teljességgel mentesen.

De kibontva a kifejezést további ellenérzést válthat ki belőlünk mint jelszó. „Orbán egy geci.” – állítja a jelszó. Ha csak egyszerűen elemezzük a mondatot látható, hogy az alanya „Orbán”, nem a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Természetesen Orbán, mint sajátságos rendszerének karizmatikus vezetője olyan szinten összefonódott a rendszerrel magával, hogy absztrakt szinten értelmezhető volna úgy is, hogy ez a rendszerre vonatkozik. Azonban ebben a megfogalmazásban absztrakció híján Orbán személyére vonatkozik. Nem az elmúlt közel harminc évet veti el és a NER-t, és állítja a helyébe az új köztársaság vízióját; nem a diktatúrát utasítja el, és kiállt demokráciáért; és nem is a tekintélyuralom helyett óhajt szabadságot, nem. A mondat Orbán elutasítását jelenti. Azt, amit ő jelent; azt, amit maga a rendszer, nem foglalja magában. A másik felét, az állítmányt is boncolgatva egy újabb kérdés merül fel: Az a baj Orbánnal, hogy egy „geci”? Aligha. Számtalan intézkedése történt a fülkeforradalom óta, amik ellen a magyar társadalom tiltakozhat, ezeket egy szóval nehéz kifejezni, mégis úgy hiszem a „geci” biztosan nem tartalmazza egyik lépését sem az elmúlt kilenc évnek, amely a demokrácia leépítéséhez, a társadalom megvezetéséhez, a gazdaság, a kultúra, az oktatás és az egészségügy stb. lezüllesztéséhez vezetett.

Továbbá amellett sem lehet elmenni, hogy milyen értéket hordoz a mondat maga. Tudom, sokan vallják, hogy XXI. században káromkodni megengedhető minden platformon. Ezt tagadom. A politikai közbeszédnek a társadalomban betöltött egyik szerepe volna, hogy egyfajta példát mutasson, értéket közvetítsen. Ezt a funkcióját volt, amikor nagyszerűen be is töltötte. Elég csak visszagondolnunk a reformkor parlamenti vitáira. Az ékes magyar beszéd, a választékos, nívós kifejezésmód semmiképpen sem elvetendő, sőt társadalmi követelménynek kellene lennie. Mindenesetre amennyiben e jelszó alá kívánjuk beterelni a társadalom elégedetlen tömegeit nem mehetünk el amellett, hogy ezzel hozzájárulunk a közbeszéd további vulgarizálódásához, mélyítjük a betemetendő árkokat, és aláássuk az elkövetkező rendszerváltás erkölcsi bázisát. Magyarország miniszterelnökét soha, semmilyen körülmény között nem hívhatja senki „geci”-nek a pozíciót betöltő személyétől függetlenül. Az, hogy ilyen mélységekbe süllyedt a magyar közbeszéd nem csak tünete, következménye, de részben kiváltó oka is jelenlegi közállapotoknak. A közerkölcs romlásával és a szavak súlyának erodálódásával kikövezett út vezetett el a jelenlegi kormányzati kommunikációhoz, a propaganda sikeréhez, a széleskörű kiábrándultsághoz és apátiához, hovatovább. magához a NER-hez. Ilyenkor szokás azzal védekezni, hogy „de a másik”. Az erkölcsi győzelem ugyanakkor nem egyenlő a háborúban aratottal; ha a másik kegyetlenebb eszközökhöz nyúl, éppen azok elutasítása az elvárt magatartás.

Azonban ha mindezt figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is érdemes megvizsgálni az üzenet lényegi mondanivalóját. Hogyan határozza meg az üzenet ez ellenzék célját? Egyértelműen Orbánnal szemben. Ez nem egy „valamiért” küzdő nép jelszava, sokkalta inkább egy „valami ellen” szembeszállóé. Kommentár nélkül csak vessük össze a két jelszót: „Szabadság, egyenlőség, testvériség” – „Orbán egy geci”. A pozitív tartalom hiánya csupaszon hagyja a horizontot. Nincsen cél, a cél mindössze egy Orbán nélküli rendszer; de hogy az éppen milyen értékeken fog felépülni; homály fedi. És ebből a szempontból látható igazán, hogy az ellenzék ismét sikertelenül próbál kitörni ördögi köréből. Saját identitását szélnek eresztve egy új nemzeti minimumon alapuló közös ellenzéki platform és együttműködés helyett az O1G jelszó foglalta el a közös célok betöltendő helyét. Következésképpen az áttörés továbbra is váratni fog magára; azok a széles tömegek, akik az ellenzéki alternatíva hiánya miatt támogatják a NER-t, az O1G jelszó mögött továbbra sem vélnek majd felfedezni egy rendszert váltani képes ellenzéket.